Váratlanul vártalak
Későn jöttél és váratlanul,
mint késő délutáni zápor
kopogtál a tölgyfaajtón.
Este volt és csillogott az égbolt,
mint szerelmes hajadon tekintete
egy álmos estén, s ott toporzékolt
fáradt lábad a teraszon.
Félve és meghökkenve tekintettem arra,
mint kis őzgida a puskaszóra
egy roppant rengetegben, s a szélviharra
való tekintettel indultam feléd.
Lassan és nyikorogva nyílt ajtóm,
mint nyugdíjas vén karosszéke
a karcos padlón, s akkor udvarlóm
kedves arcát láttam benned.
Nagyon szép vers Dorothy! :) Ez most így vasárnap, későn ébredősen jól esett! :)
VálaszTörlésDrága Szatti!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszett a vers. Köszönöm, hogy írtál nekem! :)
Ölel,
Dorothy L.