A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. november 1., péntek

A rém, aki titokban jött - novella

Halloween-ra szánt novella :)
A rém, aki titokban jött

Tudtam, hogy meg fog szívatni az öreg fószer, akitől a házat vettem. Ház? Miről beszélek? Ez egy valóságos kastély. Huszonkét éves fejjel miféle üzletet kötöttem, melynek már messziről átbaszás szaga van? Folytasd csak Adan, verd el az utolsó fillért is, amit a szüleidtől kaptál, miután kidobtak otthonról, mert otthagytad az egyetemet!
S hogy miért vettem meg azt az eget karcoló kastélyt, a Thunder Bay-re hallgató városnak tituált porfészek szélén? Egyrészt, mert nevetségesen olcsónak találtam az árat, habár amint megpillantottam Mr. Zsírospofájú, akarom mondani Mr. Leader fülig érő vigyorát, tudhattam volna, hogy turpisság van a dologban, ami nem sokkal azután ki is derült, hogy csekket írtam a dagadtnak, az pedig rögtön el is szórta a pénzt. S a titkot a legközelebbi szomszédomtól a bájos és illedelmes Marcy Walters-től tudtam meg, mikor találkoztam vele a bankban:
- Hogy képes megvenni azt az istenverte mészárszéket? Azt a helyet le kellene bontani, maga töketlen félnótás! Hát nem tudja, ki is lakott ott? Hát nem tudja micsoda vérontás helyszíne volt amott? Theos Lupo! THEOS LUPO!
A nő két gyermeke fájdalmasan néztek rám, hisz anyjuk úgy szorította kezüket, mintha soha nem akarná többé elengedni. Azon kívül, hogy Mrs. Walters többször is arcon köpött (és nem vagyok benne biztos, hogy nem szándékosan), ki is túrt a sorból, mire én csak pislogni és hápogni tudtam.
Az incidens után persze rögtön felkerestem Mr. Zsíro… illetve Mr. Leadert, aki szélesen vigyorodott rám, hájas arca pedig egy disznóéra emlékeztetett.  
-         Micsoda? Hát azt hittem tudja. Ki ne ismerné Theos Lupo történetét? – köhögött, majd a földre köpött, mire undorodva elhúztam a számat.. – A legkegyetlenebb és legundorítóbb sorozatgyilkos, akiről valaha hallottam. Úgy tudom, hogy magára húzta az áldozatai bőrét. Sőt, még ruhákat is varrt belőlük. Édes fiam, hát azt hittem, maga pont ezért vette meg a házat. Sajnálom, pénzt vissza nem adok – majd becsapta előttem az ajtót, s még hallani véltem gúnyos röhögését.
Miután kidühöngtem magam – kutyaszart pakoltam a disznó postaládájába – úgy döntöttem, hogy nincs mit tenni. Eladni valószínűleg nem tudom, hacsak nem találok még egy olyan barmot, mint amilyen én is vagyok. Sóhajtva léptem be a kastély óriás és súlyos ajtaján, mely nyikorogva köszöntött vagy éppen próbált elüldözni engem. Az első, amit megpillantottam a melankólikus félhomályban, azok a kibontatlan dobozok voltak, ahogyan egymásra pakolva vártak engem. Még nem volt időm kipakolni és úgy éreztem, hogy nem is fogok. Az azt jelentené, hogy elhatároztam magam a kastély mellett, ami félelmetes érzés lett volna. Szobáról szobára kapcsoltam fel a csillárokat, hogy jobban tudjam megfigyelni a házat. Repedezett fapadló, nyirkos falak, letépett tapéták. Hogy a francba nem vettem észre ezeket? Sóhajtva dobtam le magam egy szakadt, piros fotelba, mikor súlyom belesüppedt az anyagba, abból szürke porfelhő szállt fel. Hátravetettem a fejem és megláttam egy rozoga könyvespolcot, melyen alig tíz könyv sorakozott. Felálltam és sorban megnéztem a könyveket.
„A szoborkészítés művészete, Viasztestek, Tömeggyilkosok vagyunk … „
Majd megláttam az alsó polcon egy könyvet, ami a legrongyosabb volt az összes közül.
Hogyan hasznosítsuk az emberek testrészeit? – Írta: Theos Lupo „
Nyeltem egyet és éreztem, ahogyan szívem kalimpálni kezd. Igazából nem is könyv volt, amit a kezemben tartottam, hanem összetűzött papírlapok. Megrántottam a vállamat, majd tanulmányozni kezdtem az első papírlapot, majd a másodikat és így tovább. Lenyűgözött az a részletes és igényes munka, amit a kezeim között tarthattam. Hiába volt kegyetlen az, amit leírt, hiába volt undortó és förtelmes, mégis mintha magába szippantott volna. S mire elaludtam, már azt is tudtam, hogyan oldhatnám meg a problémám.
~ * ~
-         Nagyon meglepődtem, mikor felhívott engem, Adan – mondta Mr. Zsírospofájú, ahogyan próbálta keresztbe tenni lábait a fotelban. – Remélem nem reklamálni, szeretne, mert akkor már itt sem vagyok. Jutányos áron kapta meg és …
Folytatta volna, de közbeszóltam: - Dehogy, dehogy! Nagyon tetszik ez a ház! De úgy gondolom, hogy többet kéne tudnom Theos Lupo-ról, ha már megvettem a házát.
-         Nos… - habozott. – Rendben. Mit szeretne tudni?
-         Mindent – vágtam rá. – Addig főzök egy kávét, kezdje el nyugodtan.
-         Hát rendben – vett egy mély levegőt, majd letett arról, hogy zsíros lábait keresztezze – A szüleim ismerték Theos-t, én csak hírből hallottam róla. Bár igazán különös neve van, nem gondolja?
Miközben a dagadék beszélt, én kimentem a konyhába, majd végigsimítottam a rozsdás balta élén, melyet a fenti ágy alatti rejtett zugban találtam. Pont, ahogyan a könyvben meg volt írva.
~ * ~
Amikor magamhoz tértem, kezemben feküdt a véres balta, melyről vörös cseppek peregtek le a padlóra. Előttem Mr. Zsírospofájú feküdt, belei kiszakadva, lábai lehetetlen pózban, arcán fájdalmas és kétségbeesett tekintet, fejét pedig már csak egy vékony húsdarab választotta el a testétől. Egy ideig csak pislogtam és bámultam a vörös folyadéktól nedves kezemet és ruhámat. Mi a francot művelek? Theos azt írta, hogy a fejet akkor kell végleg eltávolítanom, mikor még él. Mindegy. Remélem így is jó lesz. Felemeltem a kezemet, majd lecsaptam a baltával, mire a férfi feje végleg elszakadt a testétől, s az ütés erejétől gurult pár métert, Mr. Leander vastag és véres nyelve pedig kicsúszott a szájából.

-         Nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen fel fogja díszíteni ezt a helyet Halloweenra – mondta Marcy Walters – A gyerekeknek is nagyon tetszik. És ez a tök – nézett le a küszöbre – nagyon élethű. Bár kicsit ismerős. Mintha láttam volna valahol.
-         Tudja, ezt hívják tehetségnek – nevettünk fel mindketten, majd Marcy összegyűjtötte a kertben játszadozó kölykeit.
Leguggoltam Mr. Zsírospofájú üres és sárga festett feje mellé. Arcára rá volt írva a félelem és a fájdalom, szája sikolyra állt, ami örökre a torkán ragadt. Bár a testével együtt van eltemetve valahol a hátsó kertben. Jé, pont ott ahol Marcy Walters gyerekei futkároznak és piros pacsiznak. Büszkén felsóhajtottam, majd visszatértem a házba, melybe időközben már otthonosan berendezkedtem. Leültem a fotelbe és ölembe vettem Mr. Lupo művét, aztán újra nyálazni kezdtem a lapokat.

- Nos lássuk, hogy lehet-e kezdeni valamit a dagadt testével a következő Halloweenra.

2 megjegyzés:

  1. Szia Dorothy!
    Huh,hát ez megint fenomenális lett! :D És egyben brutális is.
    Nem gondoltam volna arra a fordulatra,hogy Adanból lesz az új Theos Lupo.
    Már kezdtem megijedni,hogy Marcy Walters-t és a gyerekeit is meg akarja ölni...

    Még egyszer remek lett a novella!

    Puszi:Nashua

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nashua!

      Nagyon boldog vagyok, hogy tetszik. Köszönöm szépen, hogy itt voltál, szántál időt az elolvasására és arra, hogy írj nekem. Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés