A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2015. november 12., csütörtök

Az elmúlótól - vers

Az elmúlótól 

Most tekints rám úgy,
Mint halovány pirkadatra,
Mint múló rózsára a szélben.
Lásd meg bennem a távolodó vihart,
Melyben meg-meglebben a láng,
Szerelmes,
Ami el is alszik,
Véglegesen. 

Most tekints rám 
szívfájdalomként,
Mint múló haláli bánatra,
Kövér könnyek áztatta,
Harmatos múlandó arcra,
Melyet az idő majd megleli,
S majd a ráncok 
pókhálója szeli. 

Most pedig utoljára 
láss meg engem úgy,
Mint oszolandó deret az ablakon,
Mint végtag után a fantomfájdalom,
Mint az eső után a sárhalom,
Egy emlék, ami a félhomályba kúszik,
Az emberről, ki hamarosan
elmúlik. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése