A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. június 3., hétfő

Lehetnek ott kinn ... - vers

Lehetnek ott kinn ... 

Lehetnek ott kinn csillogó tavak.
Lehetnek ott kinn olvadó jégcsapok
Lehetnek ott kinn száguldó vadak
De nem! Én itt vagyok.

Lehetnek ott kinn tarka, őszi tájak
Lehetnek ott kinn fátyolos foltok.
Lehetnek ott kinn megvalósult vágyak.
De nem! Én itt vagyok.

Lehetnek ott kinn táncoló varjak
Lehetnek ott kinn szemtelen pimaszok
Lehetnek ott kinn csendes falvak
De nem! Én itt vagyok.

Fürdök a csillámló tavakban
Az őszi tájakon mind végigszaladok
De csalódtam eme szavakban
Hisz én még mindig itt vagyok!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!
    Nagyon tetszett a mű lendülete, az állandó ismétlés, ami még gyorsabb olvasásra és átélésre késztetett. Hihetetlenül együtt tudtam mozogni a verseddel, egészen az utolsó versszakig, ami kiszakított ebből az érzésből. Nem mondom, hogy rossz, csupán másra számítottam... talán... én sem tudom igazán.
    Mindenesetre köszönöm, hogy olvasgattam, szép vers született (ismételten) a tolladból. :)

    Ella Fisher

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ella!
    Nagyon örülök, hogy tetszik, annak ellenére is, hogy másra számítottál:)
    Én köszönöm, hogy olvastál és írtál:)

    VálaszTörlés