A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2012. október 14., vasárnap

Véres éjszaka - novella

Véres éjszaka

Vér. Mindenhol. Az éjszaka vörös ruhába búrkolódzott. A hold és a csillagok eltűntek az égről, mintha elbújtak volna a tettes elől.Élettelen testek feküdtek a nyirkos utcákon. Némelyiknek be volt szakadva a mellkasa, másoknak kivájták a szemüket. Szörnyű látványt nyújtott, de a legborzasztóbb az érzés volt, ami a szívemben és az agyamban szüntelenül lüktetett. Megállíthattam volna. Egy halk sírást hallottam a romok mögül, mely oly keserves volt, hogy majdnem sírva fakadtam. Végigsétáltam a város utolsó darabjai között és próbáltam nem odafigyelni a kisebb gyermekek véres tetemeire.
- Alec! - nyögtem a könnyeimmel küszködve. Patakokban folyt a víz az arcomon. Sikítani lett volna kedvem, tombolni, de muszáj volt megőriznem a józan eszemet. - Alec!
- Mit keres még itt, Elize? - lépett elém a fiú. Lábai megremegtek miközben vértől vörös kezeit bámulta. Hosszabb ezüst színű tincsei a szemébe lógtak, de ő mit sem törődött vele.
- Fejezd be, Alec! - kiáltottam rá határozottan, hangomban mégis félelem csilingelt. Meg akartam érinteni, hogy erőt adjak neki és ,hogy segítsek legyőzni a benne élő démont, de lábaim nem mozdultak.
- Eredj mielőtt megsérülsz! - ordított, majd megragadta kezeimet és kicsit magához vont ,hogy a szemeimbe tudjon nézni. Kissé összerezdültem tenyere hideg és határozott érintésétől, de tudtam ,hogy Alec sosem bántana engem. Mindig megvédett és vigyázott rám, mindenféle körülmények között.
- Vess ennek véget! Kérlek. - suttogta. Kék szemeiből könnyek folytak, majd kezeimet a mellkasára tette. Éreztem szívének erőteljes lüktetését, mi újra reményt árasztott a testemben, hisz a démon még nem vette teljesen át  az irányítást Alec felett. 

- Vess ennek véget!

Szemeim hirtelen tágra nyíltak, szívem kihagyott egy ütemet. Lábaim megremegtek. Nem hittem el ,hogy ilyesmit kér tőlem.
Vess ennek véget...
- Hová gondolsz? - kiáltottam, majd kitéptem kezeimet tenyere szorításából. Szemeimmel a földet pásztáztam. Nem mertem a fiúra nézni. Ha meglátom szemeiben az elszántságot és a komolyságot, összeroppanok.
- Nem. - mondtam alig hallhatóan, miközben csuklómat simogattam. - Nem! Hogy kérhetsz tőlem ilyet? - ordítottam és könnyeim záporát már nem lehetett megállítani. De Alec belenézett a szemeimbe és láttam a tekintetében, azt amitől a legjobban féltem. Lábaim olyan szinten remegtek ,hogy majdnem összeestem. Hirtelen csendbe borult a város. A tűz pattogását és a falak kisebb bomlását lehetett hallani, semmi mást. Szikrázott köztünk a levegő, egyikünk sem bírt megszólalni.
- Mama! - a vékony gyermek hang átszelte a csendet és az apróbb neszeket. Trombitaszóként hatott rám. Biztos voltam benne ,hogy Alec is meghallotta, reménykedni sem mertem. A fiú lassan hátrafordult, majd mikor észrevette a kisfiút szemei tűzbe borultak. Nagy léptekkel a gyermek felé tartott.

- Ne! - sikítottam de késő volt. Alec elővette a vadászkést,amit még édesapjától kapott és erősen a kisfiú mellkasába nyomta. Egy halk sikítást lehetett hallani, amitől térdre rogytam. A gyermek szemei tágra nyíltak a fájdalomtól. Alec kihúzta belőle a kést, ő pedig tompa puffanással a földre esett. Alec a kezeit bámulta, majd felordított. Kezeimmel valami éles tárgyat kerestem a földön, majd végül találtam egy nagyobb üveg szilánkot. Remegő lábakkal felálltam és óvatosan Alec felé sétáltam. A fiú megfordult és amikor meglátott engem és azt amire készülök, halványan elmosolyodott. Mikor odaértem szemeit nézve haboztam egy kicsit, de aztán hirtelen átöleltem és sírni kezdtem.

Mindennek vége.
Alec a hátamat simogatta, fejét a vállamra tette.
- Köszönöm. - suttogta. Felemelte az üveg szilánkot és Alec háta felé tartottam. Kezeim remegtek és az utolsó pillanatban szorosabban öleltük egymást. Felsikoltottam, ahogyan a szilánk a fiú hátába csapódott. Ahogyan a fiú vére az arcomra cseppent, elmém képek sokaságával telt meg.

Mikor gyermekként találkoztunk, mikor megvédett az osztály társaimtól. Mikor beteg voltam, áthozott egy csomó filmet és egész este azokat néztük, majd egymás mellett aludtunk el. Az első majdnem csókunk, melyet az iskolai csengő szakított meg. Mikor megbeszéltük ,hogy csak barátok maradunk, de mindketten őrülten vágytunk egymásra.


Alec élettelen teste a földre esett. Kezeimben tartottam az üveg szilánkot, ami vértől csillogott. Világosodik. A napsugár első fényei súrolják a horizontot. Az érzés, ami úrrá lett rajtam, elviselhetetlen volt. Sírni és sikítani akartam, ordítani torkom szakadtából, de nem voltam rá képes. Határozottan felemeltem az üveg szilánkot és magam felé tartottam. Habozás nélkül a hasamba szúrtam, mire olyan fájdalom vett körül ,hogy nyelni nem tudtam. De ez nem volt elég. Kihúztam magamból szilánkot és újra magamba szúrtam. Világoskék színű ruhámat vér terítette be. Az utolsó szúrás után eldobtam a szilánkot és a földre rogytam, Alec mellé. Már nem éreztem a fizikai fájdalmat, csak a lelkem zakatolt. Ezt az érzést akartam eltüntetni a szilánkkal. Szemeimből egyetlen könnycsepp gördült le az arcomra, ami a vértől gazdag földre pottyant. Utolsó erőmmel megszorítottam Alec jéghideg kezeit, majd felsóhajtottam. Végső sóhajom átszakította a csendet,majd a szél tovább vitte. Behunytam a szemem és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra. Eltűnt minden fájdalom, minden érzés. Eltűntek a hangok és a szagok is. Csak én feküdtem itt, az én drága Alecem mellett és most már sosem kell aggódnom amiatt, hogy egyedül maradok. 

4 megjegyzés:

  1. Igazán fordulatos történet volt. Izgalmas, váratlan, cselekménydús. Örülök, hogy olvashattam, remek élmény volt és még sok-sok ilyet írj! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ,hogy újra írtál és örülök ,hogy tetszett ! :)

    VálaszTörlés
  3. Hú, hát ez elég drámai novella lett. :) Kicsit úgy érzem, mintha egy nagyobb sztoriból lenne kitépve, ami egyrészt tetszik is, egyrészt pedig zavar.
    Jól tudsz sokkolóan írni, ez mindenképp pozitívum egy írónál. Itt sem bántam volna több háttérinfót, de összességében nem volt rossz!:)
    A nyelvtani dolgokról annyit, hogy van egy-két fura kifejezésed pl. "Egy halk sírást hallottam" vagy "a város utolsó darabjai között".
    Nem szúrnak szemet, de ezeket javítva még jobb lehetsz. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Bells! :)
    Igen,tényleg úgy tűnik és remélem ez nem zavar meg nagyon :) Próbálom kijavítani a sokszor ejtett hibákat és arra törekedni ,hogy jobban és izgalmasabban írjak :)

    Köszönöm a véleményed :)

    VálaszTörlés