A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2012. október 29., hétfő

Apám keze, II. rész - novella


Apám keze

Az évek óriási sebességgel rohantak el mellettünk. Már tizenkét éve,hogy gyermekként megöltem valakit és elmenekültünk  de ezalatt a tíz év alatt egyszer sem bántam,amit tettem. Mikor én és Elena örökre hátrahagytuk otthonunkat, több hétig csak abból a kevéske pénzből éltünk, amit édesapámtól szereztem. Fáztunk,éheztünk, nem volt többé otthonunk. Majd egy nap egy idős házaspár befogadott minket és úgy neveltek ,mintha csak a saját gyermekeik lennénk. Azóta ez az idős pár már eltávozott, de tudom ,hogy életem végéig hálás leszek nekik. Elena szépen,lassan felnőtt és gyönyörű nő lett belőle, egyben szerető feleség és anyuka is. A kislányát Elisabethnek nevezte el,édesanyánk után. A szépséges gyermek mára egy hónapos lett és szinte minden napomat vele töltöttem. Elena férje, Edward, a legjobb barátom is egyben, munkát ajánlott a saját kocsmájában, így már én is hozzá tudtam járulni az anyagiakhoz. Tökéletes életünk volt. Boldogok voltunk.

- Igyunk szépséges feleségemre és szerelmünk gyümölcsére! - tartotta magasba a sörös korsót Edward, majd én és a többi alkalmazott összekoccintottuk vele a poharainkat. Elena felnevetett és gyengéden Elisabeth kezeit szorongatta. Már este tíz óra volt és Edward kocsmájában éppen a mindennapos zárórára ittunk. Mélyen belekortyoltam a keserű ízű sörbe, majd letettem az asztalra és boldogan néztem,ahogyan Elenát szereti a családja. Ezt akartam egész életemben. Elenát boldognak látni,úgy védeni meg őt, mint ahogyan egy bátyjnak meg kell védenie a kishúgát. Én pontosan ezt tettem tíz évvel ezelőtt.
 A következő pillanatban kicsapódott az ajtó és három fegyveres,kék ruhás férfi lépett be az ajtón és fegyvereiket ránk irányították. Elena felsikított, én pedig kilöktem magam alól a széket és a magasba emeltem a karomat.
- Sebastian Blower? - kérdezte az egyik öltönyös rendőr.
- Én vagyok az! - mondtam remegő hanggal, mire az egyik férfi hatalmas léptekkel közeledett hozzám, majd mikor mögém ért, bilincsbe zárta a kezeimet.
- Sebastian Blower, elfogjuk Önt az édesapja, Jack Blower meggyilkolásának alapos gyanújával! - mondta a férfi robotszerű hanggal.
- Sebastian? - hallottam Elena halk nyöszörgését,majd a kis Elisabeth keservesen felsírt, mire lehunytam a szemem és engedtem ,hogy a három férfi kivezessenek a kocsmából és beültessenek a lovaskocsi ülésére. A lovak hangos léptekkel indultak el a göröngyös úton,mire a kocsi fel és le ugrált. Az éjszaka sötétjében kirajzolódott a kocsma ismerős körvonala. Ahogyan odaértünk a fogdához, a rendőrök rögtön a nyirkos és mocskos zárdába zártak és közölték velem ,hogy biztosra vehetem a kivégzésemet. Az elmúlt tíz évben minden este édesapám megölését álmodtam meg újra és újra. Nem hagyott nyugodni. Talán tényleg megérdemlem a kivégzést,hisz megöltem a saját apámat. Újra találkozhatok vele, immár a pokolban. Nincs bocsánat,nincs kegyelem. Csak a fájdalmas igazság. Meg sem próbáltam menekülni, mint anno, csak lefeküdtem a földre és behunytam a szemem. A rácsos ablakon besütött a hold fénye,mintha segíteni akarna,de rajtam már senki sem tud. Vajon ha édesanyám látna most, mit mondana? Elítélne engem, vagy megértene? Büntetne vagy segítene, szidna vagy nyugtatna  Nem számít már. Nincs mi mentségemre szóljon talán csak annyi ,hogy gyermek voltam.

2 megjegyzés:

  1. Szia Dorothy!
    És íme, az epilógust is megírtad nekünk. A két novella szorosan kötődik egymáshoz, bár a második egy kicsit kiszámítható, ezzel együtt logikus. Az utolsó sorok után megértettem, hogy miért írtál második részt a novelládnak. Ez is tetszett, komolyan :)
    Love.Ella.Fisher

    VálaszTörlés
  2. Szia Ella! :) Örülök ,hogy tetszik, ahogyan írok, remélem ez nem fog változni! :)

    Köszönöm szépen,hogy rendszeres írsz nekem, hálás vagyok! :)

    VálaszTörlés