Nagyszerű nyomorúság
Ember lennék?
Hisz van szívem, vannak végtagjaim
De lelkemnek kopott, szótlan harangja
S annak perzselő, lángoló haragja
Pusztítana.S míg gyermeki elmém
Kifogást, megoldást kétségbeesetten keres
Véres csata játszódik felettem
S félek, hogy magam megégetem
Ha döntenék.
Csupán szórakozottnak vagy őrültnek látszom?
Nem kell figyelni, ne is törődjetek velem
Hisz én majd élem a kitalált világomat
Melyben nem tudom felfogni hibáimat
Így pusztulok el teljesen.
Érzéketlen, gyenge ember lennék.
De valami ide bent ezt nem fogadja el
Küzdeni akar, de úgy érzem porba hullanék
Nem is baj, hisz nincs akinek kellenék
De ezt talán el sem hiszem.
Nem állítok magamról semmit
Hisz lenne aki megcáfolná
S oly kiáltások tépnék a torkát
Hogy össze kellene varrnia mocskos száját
Hisz nem érzi a lelkemet.
Nem kérek a sajnálatból
És nem akarok senkire támaszkodni
De gyenge gyermekként mit tehetnék
Csak a magánnyal együtt hogy élhetnék
a semmiben?
Lelkem fáradt mire ideért
Szemem könnyes, de arcom még száraz
Lelkem, szívem meg-meg remeg
Az élet engem mégsem szeret
De valamiért el sem ereszt.
Szia kedves Dorothy,
VálaszTörlésEgyszerűen csodás!Ha valaki más elolvasná,lehet találna benne valami aprócska hibát,de nekem tökéletes volt,ugyanúgy,mint a többi verseid is.Ennyi telt tőlem(komolyan nem tudok mit mondani).Szóval természetesen ez is nagyon tetszett!Nagyon ügyes és tehetséges vagy!:)
Kedves Reni!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszik és igazad lehet a hibákkal kapcsolatban:) Mindenesetre, köszönöm, hogy elolvastad és, hogy ismét írtál nekem:)