Kússz át a szúrós
fenyvesen,
Ne tűnj el, kicsi
lányka!
Kerüld el, kerüld őt
kedvesem,
Hiába csalogat téged
kedvesen,
Fussál kicsi lányka.
Jöjj hozzám, jöjj
hozzám kedvesem,
Lepled véred legyen.
Hová lettél kicsi
lányka?
A felkelő nap eltépte az éjszaka bűneit – de szívemből nem száműzheti
megmaradt érzéseit. Az éjszaka komoly dolog. Komolyabb, mint hinnéd. A sötét
elrejti piszkos vágyaid kivetülését az arcodon, sápadt tekinteted vigyorba
rándulását, a kezed mozdulását, ahogyan az ujjaid ökölbe görnyednek. Mintha a
lelkemre is árnyékot vetne. Az érzéseim is elsötétülnek, ahogyan maga az égbolt
is, egy párhuzamban, tökéletesen egyszerre.
Éjszaka indul új útra a Halál is. Bekúszik a zárt ajtók
alatt, be a nyitva felejtett ablakokon, s ha úgy tartja kedve csókot nyom egy
gyermek fiatalságtól sugárzó arcára – s azóta az arc sápadt, mint a Hold fénye
és szeme olyan, mintha mindig sírni akarna. De nem adja meg magát rögtön a
hívatlanul belopódzó Halálnak, a test, melyet csókkal jelölt meg az elmúlás,
lassan rohad majd belülről – észrevétlenül. S mikor lelkét elragadnák a végső
órán, utolsó perceiben jön rá: végig halott volt.
Ha saját öntudatom múlna rajta, akkor sem tudnék emlékezni
rá, hogy mikor s miképp váltam én magam a Halállá.
Évekkel ezelőtt megcsókoltam egy nőt – s az holtan esett
össze. Olyan rémülettel álltam a test előtt, olyan borzadalommal a szívemben,
hogy csak egy bárgyú mosoly futott végig az arcomon. Aztán a könnyek patakja.
Hiába próbáltam ébresztgetni az alvót, hiába igyekeztem
felverni szerelmem – csillogó szemét magam kellet lecsuknom.
Ezek után évekig temettem szerelmeimet, de magamban örökké
őriztem, legszebb valójukban és dicsőségükben az emlékeiket. Elrothadt
kedveseimet.
Az érintésem éget, szerelmes csókjaim szívek dobbanását
szünteti meg.
Nem lehettem jó ember életemben. Maga lehettem a
megtestesült gonosz, a kegyetlen zord, egy aljas sötét lélek. Az ördögnél
nagyobb gaz lehettem. Csak erre tudtam gondolni, mikor agyamon átsuhant a
felismerés szele és lelkemen a borzasztó igazság tudata.
Arra kárhoztattam, hogy alávaló halandóból a még ádázabb
Halál legyek.
Szia!
VálaszTörlésMár a novella szócskát olvasva nagyon megörültem. Csak úgy faltam a sorokat, elkápráztaott a műved( ismét). Tetszett, ahogy a gondolatok kibontakoztatták az egész történetet.
Örülök, hogy megint szó nélkül maradhattam műved olvasva.
xoxo
Galia
Drága Galia!
TörlésNagyon örülök, hogy ilyen hatással volt rád a novella, és annak is, hogy tetszett!
Köszönöm, hogy ismét itt voltál és olvastál!:)
Ölel,
Dorothy L.
szia! valahogy idekeveredtem a blogodra, és nagyon tetszett ez a novella, de főleg az a vers az elején. fantasztikus! jól esett ez a komor hangulat, és a versbe szerelmes lettem! <3
VálaszTörlésKedves HardCandy!
TörlésNagyon örülök, hogy megtaláltad a blogomat és annak is, hogy a novella és a vers elnyerte a tetszésedet! Remélem találsz még a tetszésednek megfelelő irományt a blogon! Köszönöm, hogy itt voltál!:)
Ölel,
Dorothy L.
Dorothy!
VálaszTörlésRég olvastam tőled novellát. :D Őszintén örülök ennek a példánynak, ettől függetlenül is. Tetszett hogy a történetet, a hátterét és a végét csak sejtetted, cselekménye nem volt konkrétabban, de a hangulata, az alapszituáció, mind nagyon jók, a maguk komorságával. A vers az elején igen összhangban van szöveggel, az is szép lett, gratulálok! Ebből talán még egy hosszabb történetet, talán egy regényt is el tudnék képzelni, az ember, aki érintéssel ölt... Mindenesetre szuper lett!
Puszil,
Shirley
Drága Shirley!
TörlésBoldog vagyok, hogy tetszett neked, s habár lehet egy regényt meg lehetne az alapötletből valósítani, mégis úgy érzem, túl nagy falat lenne nekem. Talán, majd ha tapasztaltabb leszek az írás terén! Köszönöm, hogy ismét itt voltál, olvastál és írtál nekem! Mindig sokat jelent!:)
Ölel,
Dorothy L.