A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. július 20., szombat

Félem a magányt - vers

Mostanában nagy előszeretettel írom a verseket, még van pár elmentett firkantás a gépemen, de azokat nem hiszem, hogy közzéteszem:) Majd kiderül:)

Félem a magányt 

Soha nem fájt semmim, beteg sem voltam
Sosem sebeztek meg, nem folyt ki vérem.
De mellkasom alatt néha erősen érzem,
Könyörtelenül és csupaszon,
Hogy valami itt bent fáj nagyon.

S annál borzalmasabb, kínkeserves szenvedést,
Gyötrelmesebb, égetőbb baklövést,
Mikor szívedet a bú foga rágja,
S szemeidbe a könny befagy,
Mert sírni már képtelen vagy.

Mert tudja, hogy egyszer egyedül marad,
És a világ, melyben addig élt, ketté szakad.
S már nem tudja felfogni az igazságot,
Mert a boldogság, melyet túl közel engedett magához
Nem társul többé a hideg éjszakákhoz.




2 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!

    Mikor elolvastam a verset, az első gondolatom az volt, hogy: hű! Igazán szép verseket írsz, ahogy itt elolvastam néhányat, szerintem van tehetséged a dologhoz. Mély tartalommal bíróak, elgondolkodtatóak... érzem mögöttük az érzéseket, a gondolatokat, és igazán tetszenek.

    Beleolvastam a novelláidba is, bár csak egy-kettőt néztem meg, azok is igen jók. :) Szépen fogalmazol, gördülékenyen, remek ötleteid vannak amiket jól tudsz írásba foglalni.
    Ügyes vagy, sok sikert és így tovább!
    Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Shirley!
      Nagyon jól esik ez nekem, sokat jelent. Köszönöm, hogy olvastál tőlem verseket és novellákat, valamint, hogy írtál!
      Örülök, hogy megfogtak az írásaim!
      Köszönöm a jó tanácsokat! :)

      Törlés