A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. január 7., hétfő

Sehol - novella

Először is köszönetet szeretnék mondani az utóbbi időben összegyűlt rendszeres feliratkoztóknak és a biztató szavaknak,hihetetlenül örülök nekik! *-* Köszönöm szépen mindenkinek!:)
Sehol



Óvakodjatok az iskola régi épületétől,óvakodjatok az emeleti raktártól. Bármi történjék is, ne nézettek bele abba a tükörbe. El van átkozva! Ha közelebb mentek hozzá, a lelketek a tükör mögött fog bolyongani, míg világ a világ. 
Visszahangzottak a szenilis öreg hölgy mondatai a fejemben, még gyermekkoromról.  Kiskölyök fejjel nagyon rémisztőnek tűnt,ezért messziről elkerültük az iskola lezárt részeit,de a húszas éveim végén már csak bugyuta horrorsztorinak tűnik. A régi suli helyett már újat építettek,melynek igazgatója gyermekkori barátom,ezért megkért ,hogy minden használható dolgot vigyek hétfő reggel az irodájába,hátha szükség lesz valamire az új iskolának. Elvállaltam bár semmi kedvem nem volt hozzá. Mikor kiszálltam az autóból,egy öreg és rozoga épület tornyosult felettem, mely úgy tűnik bármelyik pillanatban összedőlhet. Előkaptam két szemetes zsákot és kedvetlenül siettem a hely felé. Mikor nehezen és nyikorogva kinyílt az ajtó,dohos levegő csapta meg az orromat,alig kaptam levegőt.  Gyorsan végezni akartam,hogy elszabaduljak ettől a helytől és többé eszembe se jusson.
 Beledobáltam a szemetes zsákokba,azokat a tárgyakat,melyek épnek és biztonságosnak tűntek. Használatlan krétákat, épségben lévő plüss állatokat, könyveket és mind ezekhez hasonló dolgot. Majd a második emeleten is így tettem. 
Egyszer csak megpillantottam egy kékre festett ajtót,melyre szépen és kivehetően rá volt festve,hogy "raktár". Mit keres itt egy ilyen jó állapotban lévő ajtó? Megvontam a vállamat,majd kinyitottam az ajtót és beléptem a terembe. De ez a hely más volt ,mint a többi.
 Hirtelen sokkal tisztább lett a levegő, minden tárgy szépen el volt helyezve a polcokon. Végigjártam a szobát,mely teljesen tiszta és rendezett volt. Mintha valaki itt élne,ami kicsit meg is ijesztett. Ki akarna egy ilyen helyen lakni? Nem vehettem el ezeket a tárgyakat, hisz valaki nagy gondott fordított rájuk. Vettem egy mély levegőt, majd készültem elhagyni a szobát,de szemem megakadt a szoba sarkában lévő tükrön. 
Mikor közelebb értem hozzá, gyanúm beigazolódott. Nincs tükörképem. Vajon letakarhatták valamivel? Akárhogy néztem,normális tükörnek tűnt csak épp arra nem jó,amire kitalálták. 
Megérintettem a hideg üveget,ami először szilárd volt,de pár pillanattal később a kezem eltűnt a felületben. Ijedten visszarántottam a végtagomat,majd leküzdve félelmemet, utat adtam feltörekvő kíváncsiságomnak,ezért újra hozzáértem a tükörhöz,ami megint csak elnyelte a kezemet. Az agyam kattogni kezdett, hogy vajon mi lehet ez,de mire feleszméltem volna, valaki megragadta a kezemet és húzott befelé a tükörbe.
- Mi a ... ? - kiáltottam és minden erőmmel próbáltam nem elveszni a tükörben,de minden próbálkozásom hiábavalónak bizonyult. A tárgy magába szívott. Körülöttem végtelen kékség uralkodik, ami olyan érzés kelt bennem, mintha az óceánban lennék. De akkor hogyan kapok levegőt? Nem volt se föld sem ég, csak lebegtem egymagam a kékségben. Hirtelen megjelent előttem egy hosszú,ősz hajú, fiatal lány. Tizenhat éves lehet vagy kevesebb.
- Hol vagyok? - hangom távolinak tűnt,ami megrémisztett.
- Sehol. - kacagott. - Ennek a helynek nincs neve. De te elnevezheted bárminek. Ami csak neked tetszik.
- Nincs ... neve?
Hirtelen a lány mögött több alak is felbukkant. Pár gyermek, kik ismerősnek tűntek, még kölyökkoromról. Szóval ezért nem találtuk meg őket soha. Volt néhány felnőtt is,de Ők hátrébb álltak. Mindenki szemében volt valami,talán csak a pillanatnyi őrület. A lány kinyújtotta felém kecses és hófehér kezeit, majd Őt követték a többiek is.
- Tarts velem. - a lány mosolya, olyan őrült volt,amennyire ez lehetséges.
- Tarts velünk. - ismételték meg a többiek, monoton hangok, kik ugyanúgy vigyorogtak. 
- Ki vagy te? - suttogtam a lánynak, majd óvatosan megszorítottam a kezét,mire durván magához húzott és megfogta a mellkasomat.
- A tükör szelleme. 
Hirtelen éles fájdalom követte a lány kezének útját,mely már nem a mellkasomat szorongatta,hanem a szívemet. Legalábbis úgy éreztem. 
- A lelked örökre az enyém lesz, hű szolgám leszel! - kacagott a lány. 
Hiába ellenkezem, a lelkemet már a markában tartotta. Arcomra automatikusan vigyor költözött, szemeim mintha kitágultak volna.
- Veletek tartok. - hallottam a saját,őrült hangomat.A testem már nem engedelmeskedett nekem. A lány és a többiek elindultak valamerre, én pedig követtem Őket az örök kékségben.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy,
    Ígéretemhez hűen megjelentem.De térjünk rá a lényegre.Szép a novella,mindenképpen elnyerte tetszésemet és az ötlet fantasztikus.Szerintem arra figyelj máskor,hogyha valami horrorisztikusat írsz le,akkor jelen időben történjen:
    1.úgy sokkal félelmetsebb
    2.ha múlt időben írod le,akkor az olvasó gyanítja,hogy a vége jó/ha pedig nem jó,akkor nem tudni,honnan küldi a személy a gondolatokat.
    Ezen kívül nagyon tetszett a novella.Éreztem a hátamon a borzongást és a kísértést,hogy tovább olvassam.Szép lett,minden elismerésem.Az előbb jelzett hibát,pedig ha gondolod,elfogadod,ha nem..Akkor sem haragszom meg,mivel így is szép.:)

    Hugs.Lina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lina!:)

      Köszönöm,hogy megint felnéztél! Talán igazad van,megfogadom a tanácsodat,mindig örülök az építő jellegű kritikáknak!:)

      Köszönöm,hogy olvasol és véleményezel!:)

      Törlés
  2. Szia Dorothy!
    Nagyon érdekes történet volt, számomra egy kicsit befejezetlen. Sok ötleted van, az látszik - és ez nagyon jó, hiszen egy igazi író (szinte) sosem fogy ki az ötletekből. Ennyi novella után bátran kijelenthetjük, hogy imádod a morbid horror műfaját, illetve a fantasy elemeket. Különlegesek a történeteid, igazi hangulatot tudsz teremteni velük.
    Tetszett a szöveghez illesztett kép az elején, részben az vett rá, hogy elolvassam. Az ihletet a képekből szoktad meríteni, vagy az ötleteidhez keresel képet? :) Gratulálok a novellához!
    kiss.ella.fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ella!:)

      Nagyon örülök,hogy elolvastad és igen, tényleg imádom őket!:)
      Legtöbbször a novellákhoz keresek képeket,de előfordul olyan is,hogy egy kép ihlet meg.

      Nagyon köszönöm,hogy elolvastad és írtál,sokat jelent nekem!:)

      Törlés
  3. Szép munka. Elcsépeltnek hangzik, de már annyi jót írtam, hogy az engem is megrémiszt... :)

    VálaszTörlés