A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2012. október 13., szombat

Felcsapnak a lángok - novella


Felcsapnak a lángok

Sabreil városa lángokban áll.Az emberek sikítva menekülnek az eddig biztonságot nyujtó otthonukból.Több ezer családi emlék ég el azokban a házakban. Magasabb épületek falai bomlottak össze és terítettek le pár szerencsétlen embert. Az egész várost körül ölelnek a lángok. Az emberek alig tudnak menekülni a város lángoló csapdáiból,de akiknek mégis sikerült, azokat megfojtotta a fekete füstfelhő. Férfiak,nők,gyermekek. Kivétel nélkül.
Sabriel városának közepén egy világoskék színű torony magasodott. Egyetlen barna fa ajtaja volt. Nincsenek se ablakok se bármilyen teraszok.
- Agatha kisasszony! A toronyban van! - kiáltott egy rémült asszony.
- Ne törődj vele! - húzta maga után a férje. A nő még utoljára visszatekintett az épületre,majd elmondott magában eg imát. A kislányért imádkozott,aki be volt zárva abba a toronyba.

- Agatha! - lépett be a szobába egy húszas éveiben járó férfi. A falak halványkékre voltak festve, különböző plüssök és babák hevertek a földön. Mikor a férfi megpillantotta a fekete fürtjeivel játszó gyermeket, megkönnyebűlve felsóhajtott.
- Gilbert! - kiáltott fel Agatha. Odarohant hozzá és megragadta a kezeit. Felnézett a férfira. Hatalmas kék szemeiben boldogság csillogott.
- Ugye ma játszol velem, Gilbert?
A férfi megszorította Agatha kezét, majd mosolyogva bólintott. A kislány örömében ugrálni kezdett, majd a több száz babája közül kiválasztotta a legszebbet. Szőke hullámos fürtjei kellemesen terültek el a hátán,nagy üvegszemei előre tekintettek. Agatha fésülgetni kezdte a baba haját,majd helyet foglalt Gilbert mellett a földön. A férfi születése óra ismerte a kislányt. Szülei azért zárták be ide, hogy megvédjék őt. Sok gyilkosság történt abban az időben, mikor Agatha megszületett. Az ő szüleit is útonállók ölték meg. Bár sosem találkozott velük, Agatha még mindig várja ,hogy egy nap visszatérnek hozzá. Gilbert sokat mesélt a szüleiről.
- Gilbert, miért sikítanak odakint az emberek? - kérdezte halkan a kislány,aki még mindig a babával foglalkozott.
- Fesztivál van készülőben. - mosolygott a férfi,de hangjában szomorúság csengett. Agatha búsan sóhajtott, hisz ő még sosem volt ilyen eseményen.
Gilbert szüntelenül a lángokra gondolt,amik körbevették a várost.Tudta ,hogy nincs értelme menekülni. Túl késő lenne,de ezt nem mondta el Agathanak. Nem akarta megijeszteni. Hisz utoljára játszhatnak együtt. Agatha a baba göndör fürtjeit próbálta kiegyenesíteni, míg Gilbert a lány ébenfekete haját fésülgette.
- Gilbert! Ugye sokáig maradsz? - fordult felé a kislány.
- Örökre. - mosolygott. Agatha felpattant. Nem hitt a fülének. Gilbert ölébe vetette magát és mélyen beszívta a férfi illatát. Gilbert is magához szorította a lány törékeny testét. Egy könnycsepp folyt végig az arcán,amit rögtön letörölt.
- Na, játszunk! Az örökkévalóság nem hosszú idő! - szólalt meg Gilbert, mire  kislány erőteljes bólogatásba kezdett. Felpattant,majd több plüssállatot és babát vett a kezébe,majd a férfi elé dobta. Gilbert mindent elkövetett,hogy Agatha utolsó napja boldogan teljen. Egy kis idő múlva a gyermek álmosan vetette be magát plüssállatai közé.
- Gilbert! Itt leszel mire felébredek? - kérdezte aggódva a kislány.
- Többé nem megyek el! - mosolyodott el halványan.
- Ígéred? - Agatha hátradőlt, majd behunyta a szemét.
- Ígérem!
A levegő egyre melegebb lett és fojtogató füst tört fel az ajtón keresztül. Gilbert óvatosan simogatta meg a lány hófehér arcát. A lángok is hamarosan kezdett feltörni. A férfi meg sem próbált menekülni. Felesleges lenne. Agatha békésen alszik, nem fog érezni semmit.
- Hamarosan találkozunk, Agatha! - suttogta Gilbert, majd lefeküdt a lány mellé és behunyta a szemét. Csendben megvárta ,hogy testük a tűz martalékává váljon. Nem sokkal később az a gyönyörű világoskék torony, ahol Agatha és Gilbert mindennap játszottak, összedőlt.

Sabriel városa örökre eltűnt a föld színéről. A városban élő emberek feladata az volt, hogy védjék meg mindentől Agathat. De amikor a helyzet kilátástalanná vált, akkor az önző emberek elmenekültek és vissza sem néztek. Magára hagyva a kislányt. A saját életüket mentették és mindenkit eltiportak, hogy menekülhessenek.
 Gilbert volt az egyetlen,akinek eszébe jutott a gyermek és az ,hogy talán kétségbeesetten próbál kijutni a lángpalotából. Gilbert Agathával halt meg, hogy megvédje őt a félelemtől és a kíntól. A kislány boldogsággal a szívében távozott, hisz a férfi megígérte,hogy örökre ott lesz mellette. Abban a világoskék színű toronyban, a város közepén.

11 megjegyzés:

  1. Kedves Dorothy!

    Igazán érdekes volt a történeted. Tetszett, ahogyan fokozatosan bontakozott ki a cselekmény és a lezárás is szép volt, ahogyan az érzések kettőssége ellenére Agatha szép érzésekkel a lelkében távozhatott. Amit tanácsolni tudnék, hogy hosszabb mondatokban gondolkozz, ne szabdald ennyire szét tőmondatokkal. Több kötőszóval, szebb és összetettebb gondolatokat alkothatsz. Köszönöm, hogy olvashattalak! :)

    VálaszTörlés
  2. Szatti!

    Köszönöm ,hogy ilyen hosszú véleményt írtál! Én is ezen gondolkodtam és próbálok erre törekedni! :) Még egyszer köszönöm a véleményedet,remélem még olvashatom :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Dorothy!
    Linkcserét ajánlottál, és kint is vagy nálam :) http://bells-novellak.blogspot.hu/
    Elolvastam a novelládat, bár nem vagyok 'tragédiapárti'. Nagyon érdekes írás, vannak benne elgondolkodtató dolgok. Kár, hogy nem tudtuk meg, Gilbert pontosan kije a kislánynak, hisz így talán még érthetőbb lett volna az önfeláldozása. És hogy miért volt a kislány az egész város felelőssége...
    Miközben olvastam, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon én visszamentem volna a kislányért? Vagy elmenekültem volna, mint azok az 'önző' emberek, akik magukat mentették? Érdekes kérdések, rengeteg lelkierőre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy másokat helyezzen maga elé. Az önzetlenség egy csodálatos adottság, és kétségkívül csak ritkán adatik meg.
    Na de nem lelkizek tovább. :)
    A témával tehát nem volt gond, a kivitelezésnél felfedeztem pár elírást, figyelmetlenséget, amik azért megakasztottak. És persze jól jött volna még néhány adat a szereplőkről.
    Mindent összevetve, remélem segítettem valamit a véleményemmel, írj sokat! :) Megyek a következőhöz...
    B.

    VálaszTörlés
  4. Szia Bells! :) Köszönöm ,hogy kitettél én is mindjárt raklak :) Igen,tényleg hiányzott pár háttérinfó és bocsánatot kérek ezért,de remélem enélkül is elnyerte a tetszésedet :) Köszönöm ,hogy írtál és ,hogy olvasol, szívesen látlak máskor is :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Dororthy,
    Csak most jövök ide véleményezni,mert már régen elolvastam.Arra gondoltam,hogy azért csak megérdemelnél te is egy ennyit.
    Agatha kisasszony egy nagyon aranyos lánynak tűnt,Gilbert-et,pedig a szokásos,idős komornyiknak képzelem el.Szép történet,tetszett.Mondjuk,az utolsó bekezdést én előre helyeztem volna,onnan,hogy"A városban élő emberek feladata az volt, hogy",de így is eléggé érdekesre sikeredett.:)


    Üdv:Lina.:)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Lina!

    Sajnálom ,hogy csak most írok,de most vettem észre!:) Köszönöm szépen a véleményedet és ,hogy olvasol! :)

    VálaszTörlés
  7. Jó történet, de kicsit furcsa, hogy csak úgy elégnek, aztán kész. Én tutira felébrednék és sikítoznék, ha lángra kapna az ágyam...!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsófia!

      Örülök, hogy tetszett és persze, mindenki máshogy éli meg az ilyen tragédiákat. Gilbert azért nem sikoltozott, hogy ne ijessze meg a kislányt, aki akkor még semmit nem tudott a tűzről. :)
      De köszönöm szépen, hogy itt voltál és írtál nekem! :)

      Ölel,
      Dorothy L.

      Törlés
  8. És elkezdtem a novelláidat is. Rázott a hideg olvasás közben és elgondolkodtam megint az emberi kegyetlenségeken. Nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sheena!

      Örülök, hogy ilyen hatást váltott ki belőled ez a novella az olvasása közben. Remélem a többi irományommal sem okozok majd csalódást. Köszönöm szépen, hogy itt voltál! :)

      Ölel,
      Dorothy L.

      Törlés
  9. Kedves Dorothy!

    Könnyeket csalt a szemembe ez a történet! Gyönyörű a fogalmazás is! A jól elkészített úthoz tudnám hasonlítani, amin egy árva bucka vagy törésvonal sincs.Végig simán haladhattam előre a történetben, anélkül, hogy "megbotlottam" volna valamiben. Történet szempontjából csak a cselekmény, semmi sallang, a terjedelme is pont megfelelő. Nem gondoltam volna, hogy egy blogos novellát ennyire élvezni fogok!

    Nagyon köszönöm!
    Ursa

    VálaszTörlés