A designért örök hála Ella Fishernek és Ruta Feeltnek!

Én igazából tragikusabb történteket írok.
Nálam ismeretlen az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2013. április 8., hétfő

A megszállottság - novella

Köszönöm a 43 feliratkozót és a +11000 blogmegnyitást, a biztató szavakat, nagyon sokat jelent nekem!:)

Ui.: A novella erősen véres jeleneteket tartalmaz, elolvasni csak saját felelősségre!



A megszállottság


Csak bámultál kifelé az ablakon, szemeiddel a végtelen eget fürkészted. Még csak észre sem vettél engem, ezért teljesen jelentéktelennek éreztem magam. És ez dühített.
Óra után sietős léptekkel mentél végig a diákokkal teli folyosókon, de én csak téged láttalak. Csak te számítottál.
Ebéd szünetben mindig a barátaid vettek körbe és még pár alsóbb éves lány. Csak úgy csorgatták utánad a nyálukat, undorító. Felfordul tőle a gyomrom.
Különös érzés volt, mikor figyeltelek. Te nem láttál engem, de ahogyan téged néztelek, úgy éreztem, hogy csak mi ketten vagyunk a világon. Arra vártam, hogy elfordítsd a fejed és rám villantsd a féloldalas mosolyodat, amit úgy szeretek.

Iskola után elmentél randizni egy lánnyal. Szemeimet égették a keserű könnyek, miközben titeket néztelek, de nem sírtam. Ha megpillantasz, nem akarom, hogy sírni láss. Átkaroltad a lány csontos és hófehér vállát, mire Ő fejét a mellkasodra döntötte. Leírhatatlan volt, amit akkor éreztem. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem várhatok tétlenül.

Egy üres és nyirkos sikátorban sétáltál, zsebre dugott kézzel. Remegő lábakkal eredtem utánad és a megfelelő pillanatra vártam. Muszáj volt vallanom. Beleolvadtam a sötétségben, ezért nem vehettél észre engem. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam. Nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy megszólítsalak:
- Daniel! - bátortalan hangom beleveszett az utcáról beszűrődő hangokba. - Daniel!
Végre megfordultál. Csodálkozva pislogtál rám, én pedig úgy éreztem, minden vér az arcomba fut. Végigjárattad rajtam csokoládé barna szemeidet és úgy éreztem, hogy én vagyok a legfontosabb ember a világon.
- Te ki vagy?
A kérdésed úgy hatolt át rajtam, akár egy villám csapás. Rájöttem, hogy nem csak nem vettél észre, de nem is akartál rólam tudomást venni.
- Junessa - motyogtam kábán - több, mint két éve osztálytársak vagyunk.
- Persze! - csaptál a homlokodra. - Junessa Sparks.
- Daniel! Mondani szeretnék valamit - hangom meg-meg remegett, miközben a megfelelő szavakat kerestem a fejemben. Eszembe jutott, mikor először megláttalak az év nyitón, a cseresznye fa törzsének dűlve. A levelek úgy szálingóztak az arcod előtt, mint néma dallamra táncoló balerinák. Fekete hajad rásimult a homlokodra, én pedig teljesen elvörösödtem, mikor téged figyeltelek. És akkor, hacsak egy másodpercre is, de láttam, hogy rám emelted szemeid és elmosolyodtál. - Szeretlek!

Az érzések kavarogtak bennem, miközben a válaszodra vártam. Lábaim remegtek, alig bírtam levegőt venni. Végig a cipőm orrát figyeltem, nem mertem rád nézni. Büszke voltam magamra, hogy be tudtam vallani az érzéseimet. De te csak ennyit mondtál:
- Házi nyúlra nem lövünk - mondtad, majd rám kacsintottál és elnevetted magad. Ekkor sarkon fordultál és fa képnél hagytál.

Remegő ajkakkal néztem azt a helyet, ahol pár másodperce álltál. Könnyek szöktek a szemembe és néma sírásba kezdtem. Éreztem, ahogy a víz végigfolyik az arcomon, majd lepereg az államon és a földre csöppen, több társával együtt.

Mikor megpillantottad, hogy betörtem a lakásodba és mikor rájöttél, hogy csak mi ketten vagyunk ... de a legjobb az volt, mikor megláttad a kezemben a hatalmas konyha kést. Remegő léptekkel léptél hátra, majd elbotlottál a saját lábadban és az ágyra zuhantál. Könnyeim sebesen szántották végig az arcomat, majd rád vetettem magam. Nem bírtál megmozdulni, tágra nyílt szemekkel néztél engem.
- Szeretlek - suttogtam, majd felemeltem, behunytam a szemem és lecsaptam. Mikor a fegyver megállt a mellkasodba, lassan kinyitottam a szemem. Szádból folyt a vörös színű folyadék, miközben fájdalmasan kapkodtad a levegőt, szemeidben pedig könnyek gyülekeztek. Megszorítottam a kés nyelét, majd erőt vettem magamon és kihúztam belőled, majd remegő kézzel a torkodhoz emeltem.
- Nem bírnám elviselni, ha mással látnálak - nyögtem, majd ajkamat óvatosan hozzápréseltem a tiédhez, miközben pír öntötte el az arcomat. Végighúztam a pengét a torkodon, mire nagy mennyiségű vér fröccsent az arcomba. Kábán bámultam élettelen testedet. Nem bírtam visszafogni a nevetést, majd újból megszorítottam a kés nyelét és őrült boldogsággal húztam végig a nyakadon, újra és újra ... és újra.
A padod másnap üresen állt. Szemeid többé nem láthatják a kék eget, csak az elnyomó sötétséget. Tenyeremet a számra tapasztottam, hogy el tudjam folytatni a mosolyomat. Úgy éreztem, hogy ezzel kapcsolatunk végre egy magasabb szintre emelkedett. Boldog voltam. Határtalanul boldog.

Az ágyamban feküdtem, téged ölelve. Beszívtam hajad olcsó sampon és vér illatát. Kicsit összekoszoltad az ágyamat, de megbocsátottam neked. Az egész testedet nem tudtam elhozni, de kellett valami belőled. Muszáj volt elhoznom valamit belőled. Felemelted a fejed és belenéztem üveges tekintetedbe. Benyálaztam az ujjamat, majd letöröltem az arcodról az odaszáradt vér foltokat.
- Boldog vagyok - suttogtam.



4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Wow!
    Őszintén megmondva a figyelmeztetést olvasva azt hittem, a lány öli meg magát végül. Hogy mégsem így történt, számomra pozitív csalódás volt.
    Tetszett ahogy megragadtad az érzelmeket, amik Junessa-t járták át. A vége pedig... nagyszerűen megkoronázza az egészet és ahelyett hogy lejjebb adna a novella hangulatából csak még magasabb szintre emeli azt.
    Nagyon tetszett!

    Vadóckaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vadóócka!
      Őszintén megmondom, izgultam egy kicsit, hogy ki hogyan fog reagálni erre a történetre, de nagyon örülök, hogy neked tetszett!:)
      Köszönöm ,hogy írtál, nagyon sokat jelent a véleményed!

      Törlés
  2. Olvasom a novelláidat egymás után és csak ámulok és bámulok. Komolyan. Tehetséges vagy. Nagy mosoly, nagy like. Mit mondjak? Remek. A befejezés... nem találok szavakat. Te biztos jobban ki tudnád fejezni azt a meglepődést, megrökönyödést, de pozitív élményt ami elöntött. Meglepsz... újra és újra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, nagyon jól esnek a szavaid, de komolyan:) Köszönöm szépen és nagyon örülök, hogy tetszett :)

      Törlés