Ha a jég elborít
A szívembe is tél költözött.
Dallamok is elhagyták már
Mellkasomnak jéghideg táját.
Szemeimben olvad a jég.
Egy-kettő még keresi párját,
Hogy arcomon folyhassanak tovább.
Ujjaim is fagyni látszanak.
Nem éreznek már semmit,
Nyújtózhatnak, akármennyit.
Csontig ráz a tél.
S majd ha egyszer tényleg megfagyok,
Nem bánom, ha mindent itt hagyok.
Kedves Dorothy!
VálaszTörlésEz a vers...hogy is mondjam:meglepett.
Viszont a kissé "depis" hangulatomhoz egészen jól illik.
Jó lett! De tényleg meglepő...
Puszi:Nashua
Drága Nashua!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik. Sajnos a tél komorsága ilyesmiket csalogat ki belőlem.
Köszönöm, hogy itt voltál!
Puszil,
Dorothy L.
Kedves Dorothy!
VálaszTörlésElképesztő! Én annyira csodállak téged, hihetetlen vagy... Komolyan nem láttam még senkit itt bloggeren, aki ennyire közérthetően és gyönyörűen tud írni, rabul ejtettél. Minden sorodat imádom. Nekem a verseid jobban tetszenek, szerintem versekkel jobban ki lehet fejezni az érzelmeket, mint novellákkal, bár lehet, hogy ezzel csak én vagyok így. Minden esetre imádtam ezt a versedet, de amúgy melyiket nem?
xxx: Iza :)
Drága Isabella!
TörlésNagyon boldoggá tettél, örülök, hogy a verseim elnyerték a tetszésedet és annak is, hogy sikerült téged rabul ejtenem velük. Remélem a következőkben sem okozok neked csalódást és, hogy örömmel látogatod meg majd a blogot!
Köszönöm szépen, hogy itt voltál és írtál nekem! Sokat jelent!:)
Puszil,
Dorothy L.