A hangnak a fejemben
Nem akarok hallani hangokat, több zajt, egyetlenegy testben.
Sötét minden: ne beszélj olyan hangosan, szinte látom az ajkadat,
hiába beszélsz oly pajkosan, ma este hagyj nekem nyugalmat!
Csendes minden: csak te szólsz, mégis csak te vagy az,
fájdalmas, félelmetes, bánt minden, amit kimondasz.
Kihalt minden: csak te vagy nekem, csak te és a hangod,
maradj mégis mellettem, ha már mindenki elhagyott.
Kedves, Dorothy!
VálaszTörlésElcsábítottál, egyszerűen csak olvastam a verset, és elkábított. Nem tudom, hogyan sikerült ilyen érzéseket kiválltanod belőlem. Egyszerű szavak, és hitelesség. Köszönöm, hogy megint egy remek művet olvashattam Tőled.
xoxo
Galia
Drága Galia!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ilyen hatással volt rád a versem és remélem, hogy a jövőben is hasonló reakciót fognak kiváltani belőled a verseim. Köszönöm, hogy újra itt voltál, olvastál és írtál nekem. Mindig sokat jelent!:)
Ölel,
Dorothy L.
Kedves Dorothy,
VálaszTörlésElég rég olvastam tőled bármit is, de ez a vers, a mondanivalója, az ereje, az érzés amit megfogalmaztál... Nagyon tetszett, szerintem fantasztikus lett. Csupán a rövidségét sajnáltam, de persze így is nagyon jó!
Üdv,
Shirley
Drága Shirley!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett és annak is, hogy visszatértél a blogra olvasni. Habár az is igaz, hogy mostanában kevésbé töltök fel új irományokat! Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem, mindig sokat jelent!:)
Most, hogy olvasgattam kicsit a verseid között, bizton állítom, hogy nekem ez tetszik a legjobban. Elképesztő, milyen érzéseket tudsz kiváltani a verseiddel! Fantasztikus.
VálaszTörlésÖlel, Rose
Drága Rose!
TörlésÖrülök, hogy sikerült elnyernem a tetszésedet ezzel a verssel, remélem, a közeljövőben sem okozok neked csalódást. Köszönöm szépen, hogy itt voltál!
Ölel,
Dorothy L.