Ha észrevenné valaki ...
Úgy érzem magam, mintha egy láthatatlan burok ölelne körbe engem. Ezen a burkon kívül mindent, mi körülöttem van, félhomály ural, s a hangok is eltompulnak. Én csak bámulok magam elé egyenesen, csak nézem az ujjaim játékát, ahogyan körkörös mozdulatokat írok le velük. Mintha sírni akarnék, de nem megy. Nem is tudom: akarok én sírni?
Csak várok arra a valakire, aki eloszlatja körülöttem a félhomályt, ki édes dallamokat csal a fülembe, s ki kettészakítja a burkot, majd belép. Megáll mellettem és őszintén megkérdezi, hogy mi a baj. De mikor azt mondom neki, hogy rendben vagyok, akkor sem megy tovább. Mellettem marad, magához ölel és azt mondja: " Sírj! "
S én sírni kezdek, miközben elönt a boldogság mámora.
Ezt nagyon át tudtam érezni jelenleg. Annyira szépen írsz ;w; érzem, hogy fogok még sírni az írásaidon :) ha máshol nem, hát akkor, mikor rájövök, hogy nincs több :'3
VálaszTörlésDrága Sheena!
TörlésNagyon kedves vagy, hihetetlenül jól esnek a szavaid! Köszönöm szépen, hogy itt vagy és olvasol! :)
Ölel,
Dorothy L.